Fluxus

Ha az áramlást vagy az erőteret a ${\displaystyle {\boldsymbol {v}}}$  vektor jellemzi, akkor a

${\displaystyle \Phi =\int _{\boldsymbol {A}}{\boldsymbol {v}}d{\boldsymbol {A}}}$ 

integrált a ${\displaystyle {\boldsymbol {v}}}$  fizikai mennyiség fluxusának hívjuk. ^{[2] [3]} A ${\displaystyle {\boldsymbol {v}}}$  vektor ugyanakkor egyben a ${\displaystyle \Phi }$  fluxus fluxussűrűsége.

Az elektromos fluxus arányos egy adott felületen áthaladó erővonalak számával, pontosabban az E elektromos tér, szorozva a felületnek a térre merőleges komponensével).

Az elektromos fluxus egy A felületre:

${\displaystyle \Phi _{E}=\int _{A}\mathbf {E} \cdot \mathrm {d} \mathbf {A} }$ 

A ${\displaystyle {\boldsymbol {B}}}$  mágneses indukció ${\displaystyle {\boldsymbol {A}}}$  felületre vett

${\displaystyle \Phi _{\boldsymbol {B}}=\int _{\boldsymbol {A}}{\boldsymbol {B}}d{\boldsymbol {A}}}$ 

integrálját mágneses fluxusnak hívjuk, ami szemléletesen a felületet metsző mágneses indukcióvonalak száma, bár nem dimenziótlan mennyiség. SI-mértékegysége a weber (Wb). 1 Wb = 1 T m² = 1 V s. ^[4] Az általános definíciónak megfelelően a ${\displaystyle {\boldsymbol {B}}}$  mágneses indukció azonos a mágneses fluxussűrűséggel. ^[5]

• Az erővonalak soha nem metszik, keresztezik egymást.
• Az erővonalak a gumiszalaghoz hasonlóan igyekeznek megrövidülni.
• Több, egyidejű mágneses tér egymásra hatva az erővonalképet eltorzítja, azok vektorális eredője jelenik meg.
• Az erővonalak a kisebb mágneses ellenállás irányába igyekeznek.
• Ha egy ferromágneses anyag egy keresztmetszete telítésbe kerül, akkor az erővonalak azon a részen kilépnek, és a nagyobb mágneses ellenállás felé kényszerülnek.
• Ahol a legtöbb erővonal záródik, ott a legnagyobb a szóródás.
• Ugyanakkora gerjesztés mellett, nagyobb átmérőnél ugyanannyi erővonal záródik, a fluxus ugyanannyi, de az indukció kisebb lesz! ^[6]

Legyen j az egységnyi felületen egységnyi idő alatt átáramló részecskék száma, ekkor az

${\displaystyle \Phi _{\boldsymbol {j}}=\int _{\boldsymbol {A}}{\boldsymbol {j}}d{\boldsymbol {A}}}$ 

integrál megadja az A felületen egységnyi idő alatt átáramló részecskék számát. ${\displaystyle \Phi _{\boldsymbol {j}}}$  a részecskék fluxusa (vagy árama), ${\displaystyle {\boldsymbol {j}}}$  pedig a részecskék fluxussűrűsége vagy áramsűrűsége.

• ↑ Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 963 10 1695 1 (1977) 
• ↑ Fényes: szerk.: Fényes Imre: Modern fizikai kisenciklopédia. Gondolat, Budapest (1971) 
• ↑ Ganz: Tamás László. Analóg műszerek (jegyzet). Ganz Műszer Zrt. (2006)