Ugrás a tartalomhoz

Koboldmakifélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tarsius szócikkből átirányítva)
Koboldmakifélék
Fülöp-szigeteki koboldmakik (Tarsius syrichta)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Koboldmaki-alkatúak (Tarsiiformes)
Család: Koboldmakifélék (Tarsiidae)
Gray, 1825
Típusfaj
''Tarsius tarsier''
Erxleben, 1777
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Koboldmakifélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Koboldmakifélék témájú médiaállományokat és Koboldmakifélék témájú kategóriát.

Celebeszi koboldmakik (Tarsius tarsier)

A koboldmakifélék (Tarsiidae) családjába egyetlen nem tartozik, a koboldmaki (Tarsius). Egyfajta sajátos, átmeneti helyet foglalnak el a félmajmok és a majmok között: megjelenésük és életmódjuk inkább a félmajmokra, hallószervük felépítése és vérszérumuk inkább a majmokéra emlékeztet. Latin nevüket meghosszabbodott lábtőcsontjukról (tarsus) kapták; ez, valamint az összenőtt síp- és szárkapocscsont teszi lehetővé, hogy nagyokat ugorjanak.

Elterjedésük, élőhelyük

[szerkesztés]

A délkelet-ázsiai szigetek dzsungeleiben élnek a Fülöp-szigetektől Dél-Szumátráig, a tengerszinttől 1200 m magasságig.

Megjelenésük

[szerkesztés]

Magyar nevüket az éjszakai életmódhoz alkalmazkodott, feltűnően nagy, párhuzamosan előre néző szemeiknek köszönhetik. Retinájuk mögül hiányzik az éjszakai emlősökre jellemző tapetum lucidum, azaz fényvisszaverő réteg. Ezt valószínűleg a földtörténet paleocén időszakában veszíthették el őseik (az ősmaradványok alapján föltehetőleg az omomifélék), amikor átmenetileg nappali életmódra tértek át. (A többi félmajom, így a lajhármaki-alkatúak, karmosmaki-alkatúak és a makialkatúak megtartották a tapetum lucidumot.) Az éjszakai életmódra visszatérő koboldmakik nem növesztették "vissza" a fényvisszaverő réteget, hanem a szemeik nőttek meg – olyannyira, hogy már azokat forgatni is nehéz. A koboldmakik ezért inkább egész fejüket fordítják el: fejüket mindkét oldalra képesek 180 fokkal elforgatni!

Fülük is feltűnően nagy, hártyás, a két fül egymástól függetlenül mozgatható.

Kitűnően ugranak: lábaik testarányosan olyan hosszúak, mint a békák vagy a szöcskék lábai. Az is a békákhoz hasonló jellegzetességük, hogy alsó lábszáruk két csontja, a sípcsont (tibia) és a szárkapocscsont (fibula) egyetlen, erős csontba forrt össze: ez a tibiofibula. Egy koboldmaki elugorhat akár három méterre is vagy felugorhat akár másfél méterre is. Farkuk hosszú és izmos; azzal kormányozzák magukat ugrás közben.

Ujjaikon (akár a többi főemlősén, a második és a harmadik ujjon kifejlődött "ápolókarmok" kivételével) körmök nőnek.

Életmódjuk

[szerkesztés]

Főleg rovarokat és kis hüllőket esznek. Kedvelik a függőleges ágakat; azokon kéz- és lábujjaikkal, illetve az azok végén levő tapadókorongokkal kapaszkodnak. Területüket vizeletükkel és a mellükön található mirigy váladékával jelölik meg.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A koboldmakifélék a főemlősök (Primates) rendjén és az orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendjén belül a koboldmaki-alkatúak (Tarsiiformes) alrendágának egyetlen ma élő családja. A családba három nem és tizennégy faj tartozik:

  • Cephalopachus - 1 faj
      • nyugati koboldmaki vagy szundai koboldmaki (Cephalopachus bancanus), korábban (Tarsius bancanus)

Képek

[szerkesztés]

Fülöp-szigeteki koboldmaki (Tarsius syrichta):

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]