Ugrás a tartalomhoz

Ocypus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ocypus
Bűzös holyva (Ocypus olens)
Bűzös holyva (Ocypus olens)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Staphyliniformia
Öregcsalád: Holyvaszerűek (Staphylinoidea)
Család: Holyvafélék (Staphylinidae)
Alcsalád: Igaziholyvaformák (Staphylininae)
Nemzetség: Staphylinini
Alnemzetség: Staphylinina
Nem: Ocypus
Samouelle, 1819
Szinonimák
  • Goerius
  • Isopterum
  • Xanthocypus
Alnemek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ocypus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ocypus témájú kategóriát.

Az Ocypus a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó nem.

Az Ocypus nemet William Elford Leach angol biológus írta le 1819-ben, és kezdte el felosztani a Carl von Linné svéd természettudós által még 1758-ban rendszerezett Staphylinus nemet. A nem rendszerezésére azóta is már több elmélet is született. A fajokat a 2010-es kutatások alapján négy alnembe sorolták: Aulacocypus J. Müller, Matidus Motschulsky, Pseudocypus Mulsant-Rey és Ocypus Leach.[1] 2001-ig a nem 148 (2 kétes) faját írták le a világon.[2]

Jellemzőik

[szerkesztés]
Ocypus curtipennis

A Staphylinidae család legnagyobb képviselői közé tartoznak. Közepes és nagy méretű (12–32 mm) bogarak. Fejük és előtoruk többnyire sötétbarna vagy fekete, általában barna vagy barna-vörös szárnyfedővel. Sok fajnál az előbbi alatt bonyolult módon összehajtogatva található hártyás hátsó szárnyak megrövidültek.[1] Potrohuk többnyire párhuzamos szélű; eltérő színezetű szőrfoltok nem találhatóak rajta.

Életmódjuk

[szerkesztés]
Egy Ocypus-faj riasztó testtartásban

Az Ocypus-fajok túlnyomórészt éjszakai, általában epigeikus (talajfelszíni) ragadozók. Gyakran kövek alatt tartózkodnak, néhányan levél alomban laknak.[1] A holyvafélék integrált növényvédelemben való alkalmazására már Magyarországon is felfigyeltek az 1970-es évektől, azonban igen kevés vizsgálatot folytattak még e téren mind itt, mind Európában a 2000-es évekig.[3]

Magyarországon előforduló fajok

[szerkesztés]
Kék holyva

A nagy fajszámú nemet alnemekre osztják, amelyek közt az ajaktapogatók utolsó ízének alakja, a rágók formája és a potroh hátlemezeinek szőrözöttsége alapján lehet különbséget tenni.[mikor?]

  • Goerius (Stephens) alnem
  • Pseudocypus (Mulsant & Rey) alnem
    • Bronzos holyva (Ocypus aeneocephalus) (De Geer, 1774)
    • Vörösszárnyú holyva (Ocypus fulvipennis) (Erichson, 1840)
    • Fémeshátú holyva (Ocypus fuscatus) (Gravenhorst, 1802)
    • Egérszínű holyva (Ocypus mus) (Brullé, 1832)
    • Szurtos holyva (Ocypus picipennis) (Fabricius, 1793)
  • Ocypus s.str. (Stephens) alnem

Korábbi rendszerek és határozókönyvek idesorolták a Tasgius (Stephens, 1829) alnemet, melyet ma[mikor?] már önálló genusznak tekintenek.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]