Ugrás a tartalomhoz

Salerno megye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salerno megye (Provincia di Salerno)
A salernói Palazzo Sant’Agostino, a megyei tanács székhelye
A salernói Palazzo Sant’Agostino, a megyei tanács székhelye
Salerno megye címere
Salerno megye címere
Salerno megye zászlaja
Salerno megye zászlaja
Adatok
Ország Olaszország
RégióCampania
SzékhelySalerno
Terület4 918 km²
Irányítószám
  • 84121–84135
  • 84010–84099
Körzethívószám
  • 081
  • 089
  • 0828
  • 0973
  • 0974
  • 0975
AutójelzésSA
Népesség
Teljes népesség1 075 299 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség225,67 fő/km²
Elhelyezkedése
Salerno megye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Salerno megye témájú médiaállományokat.

Salerno megye Olaszország Campania régiójának egyik megyéje. Székhelye Salerno.

Története

[szerkesztés]

A megye területe az ókorban Magna Graecia része volt, miután az ide érkező görög hajósok több gyarmatvárost is alapítottak (Elea, Poseidonia stb.). A rómaiak idején a megye északi részén fekvő települések, mint például Nuceria jelentős kereskedelmi és katonai szerepet töltöttek be a birodalom keretein belül, ellentétben a megye déli, a mai Cilento vidékével, amelyre úgy tekintettek, mint Róma egyik éléstárára. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a terület nagy része a bizánci fennhatóság alá került. A Sorrentói-félsziget déli részén (Amalfi-parton) fekvő városok kereskedelmi okok miatt egy államszövetségbe, az Amalfi Köztársaságba tömörültek, amely Velence, Pisa és Genova mellett a középkor egyik jelentős tengeri köztársasága volt. A longobárdok érkezésével 851-ben megalakult a Salernói Hercegség, amely a megye mai székhelyének vidékét foglalta magába. A hercegség számára a legfőbb veszélyt a cilentói partok mentén megtelepülő szaracénok jelentették, akiknek fosztogatásai mindennapivá váltak a vidéken. A normannok érkezésével 1076-ban a megye területe a Szicíliai Királyság része lett, majd később a különvált Nápolyi Királyság területe. A megye déli része a királyság egyik legszegényebb vidéke volt, ami a 16. századtól kezdődően súlyos vilongásokhoz vezetett a nemesek és a lakosság között. 1861-ben az újonnan megalakult Olasz Királyság része lett Két Szicília Királyságának többi területeivel együtt.

Fekvése

[szerkesztés]
Salerno megye

Salerno megyét északon Nápoly megye, északkeleten Avellino megye, délkeleten Potenza megye, nyugaton pedig a Tirrén-tenger határolja. Földrajzi szempontból északnyugati határát a Sorrentói-félszigeten a Monti Lattari vonulata képezi, északon a Campaniai-síkságon osztozik Nápoly és Avellino megyékkel. Északkeletről délnyugati irányban az Appenninek vonulata képezi határvonalát.

A területének morfológiája változatos. A Sorrentói-félsziget vidékét magas partok jellemzik, amelyeket ún. olasz-fjordok tagolnak, ezt nevezik Amalfi-partnak, a vidék legjelentősebb települése után. A megye északi részét a Campaniai-síksághoz tartozó Sarno folyó alluviális síksága alkotja (Nocera-Sarno-síkság). A megye központi részét a Monti Picentini hegység tömbje alkotja, illetve az ettől délre húzódó Salernói-síkság, amely tulajdonképpen a Sele folyó alluviális síksága. A megye déli része, az Alento folyótól nyugatra a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területére terjed ki, amely egy dombos-hegyes vidék szintén meredek partvonallal. Ezen terület legjelentősebb hegysége a Monti Alburni, amely karsztformáiról híres.

A megyét nyugatról a Tirrén-tenger határolja, illetve ennek két öble: a Salernói-öböl és a Policastrói-öböl.

Főbb látnivalói

[szerkesztés]

Községei (comuni)

[szerkesztés]
Acerno Casalbuono Futani Ogliastro Cilento Roccapiemonte Sarno
Agropoli Casaletto Spartano Giffoni Sei Casali Olevano sul Tusciano Rofrano Sassano
Albanella Caselle in Pittari Giffoni Valle Piana Oliveto Citra Romagnano al Monte Scafati
Alfano Castel San Giorgio Gioi Omignano Roscigno Scala
Altavilla Silentina Castel San Lorenzo Giungano Orria Rutino Serramezzana
Amalfi Castelcivita Ispani Ottati Sacco Serre
Angri Castellabate Laureana Cilento Padula Sala Consilina Sessa Cilento
Aquara Castelnuovo Cilento Laurino Pagani Salento Siano
Ascea Castelnuovo di Conza Laurito Palomonte Salerno Sicignano degli Alburni
Atena Lucana Castiglione del Genovesi Laviano Pellezzano Salvitelle Stella Cilento
Atrani Cava de’ Tirreni Lustra Perdifumo San Cipriano Picentino Stio
Auletta Celle di Bulgheria Magliano Vetere Perito San Giovanni a Piro Teggiano
Baronissi Centola Maiori Pertosa San Gregorio Magno Torchiara
Battipaglia Ceraso Mercato San Severino Petina San Mango Piemonte Torraca
Bellizzi Cetara Minori Piaggine San Marzano sul Sarno Torre Orsaia
Bellosguardo Cicerale Moio della Civitella Pisciotta San Mauro Cilento Tortorella
Bracigliano Colliano Montano Antilia Polla San Mauro la Bruca Tramonti
Buccino Conca dei Marini Monte San Giacomo Pollica San Pietro al Tanagro Trentinara
Buonabitacolo Controne Montecorice Pontecagnano Faiano San Rufo Valle dell’Angelo
Caggiano Contursi Terme Montecorvino Pugliano Positano San Valentino Torio Vallo della Lucania
Calvanico Corbara Montecorvino Rovella Postiglione Santa Marina Valva
Camerota Corleto Monforte Monteforte Cilento Praiano Sant’Angelo a Fasanella Vibonati
Campagna Cuccaro Vetere Montesano sulla Marcellana Prignano Cilento Sant’Arsenio Vietri sul Mare
Campora Eboli Morigerati Ravello Sant’Egidio del Monte Albino
Cannalonga Felitto Nocera Inferiore Ricigliano Santomenna
Capaccio Fisciano Nocera Superiore Roccadaspide Sanza
Casal Velino Furore Novi Velia Roccagloriosa Sapri

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 

További információk

[szerkesztés]