Ugrás a tartalomhoz

Tirana

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tirana (Tiranë)
Tirana címere
Tirana címere
Tirana zászlaja
Tirana zászlaja
Becenév: Tirona
Közigazgatás
Ország Albánia
KerületTirana
Alapítás éve1614
PolgármesterErion Veliaj
Irányítószám1001–1028
Körzethívószám4
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség418 495 fő (2011. okt. 1.)[1]
– agglomeráció800 000 fő
– elővárosokkal1 034 344 fő
Népsűrűség12000 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület31 km²
IdőzónaCET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 19′ 44″, k. h. 19° 49′ 04″41.328889°N 19.817778°EKoordináták: é. sz. 41° 19′ 44″, k. h. 19° 49′ 04″41.328889°N 19.817778°E
Tirana weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirana témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tirana (albánul: Tiranë / Tirana, görögül: Τίρανα, törökül: Tiran) Albánia fővárosa, egyben az azonos nevű Tirana kerület székhelye. Az ország legnépesebb városa, lakossága mintegy 502 734 fő (2021, becslés), amely az agglomerációban élőkkel együtt akár a 800 000 főt is elérheti. Az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Iszlám kulturális központ medreszével; a bektási szúfik székhelye, továbbá katolikus és ortodox érseki székhely.

Fekvése

[szerkesztés]

Tirana Albánia központi részén, az Adriai-tengertől 35 kilométernyire, az 1613 méteres Dajti-hegy lábánál, a Lana és a Tirana folyók partján fekszik, 110 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban. A fővárost délről és nyugatról ritkásan erdősült hegyek veszik körbe.

Éghajlata

[szerkesztés]

Tirana éghajlata nedves szubtrópusi[2](Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”),[3] 16 °C-os évi átlaghőmérséklettel és 1200 milliméternyi éves csapadékkal. A nyár száraz és meleg, a tél enyhe.

Tirana éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)21,024,027,028,031,036,042,040,040,036,028,022,042,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)12,013,015,020,024,028,032,032,028,023,017,013,021,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,03,05,09,013,016,018,018,015,012,08,04,010,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)−10,0−9,0−10,0−1,03,08,08,08,03,00,0−6,0−8,0−10,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)143132115104103684246781141721481265
Havi napsütéses órák száma127124158204266297353328264217126862550
Forrás: Wetter.de:Tirana


Története

[szerkesztés]

A város területén az újkőkorszakból is találtak emberi megtelepedésre utaló nyomokat, de az ókorban a település különösebb jelentőséggel nem bírt. 520-ban I. Justinianus bizánci császár építtetett a Dajti-hegyen erősséget Tirkan néven, amely lassan az enyészeté lett. A környéken több vár épült a középkorban (Preza, Ndroq, Lalmi, Petrela), de Marin Barleti kortárs albán történetíró tanúsága szerint Tirana még a 15. század elején is csak jelentéktelen falu volt.

A település 14311432-ben került török hódoltság alá. A környék földesura, Sulejman Mulleti pasa 1614-ben vetette meg a városi lét alapjait: bazárt, mecsetet és török fürdőt építtetett a településen, és sikeres perzsiai hadjárata emlékére elnevezte Tehrannak (így Tirana etimológiailag rokon az iráni fővárossal). Minthogy fontos karavánutak metszésében feküdt, a 19. század elejéig gyorsan, de a történelem viharaitól háborítatlanul fejlődött a város. Kézműves-manufaktúrák tucatjai nyíltak, a városka híres volt kelmegyártó, bőrfeldolgozó, fazekas-, kovácsiparáról, ezüst- és aranyműveseiről. A 18–19. században Tehran a Toptani család birtokaihoz tartozott. A 18. században Ahmed Toptani pasa felújíttatta a Justinianus-féle erődítményt, a petrelai Molla bég pedig 1789-ben kezdett az Et’hem Bey-mecset építtetésébe, amelyet végül fia, Haxhi Et’hem bég fejezett be 1821-ben. A 19. század első felében Esat Toptani sanyargatta a városka lakóit, s egészen a 20. századig Tehran gazdasági fejlődése megrekedt.

A tiranai bazár 1923-ban
Partizánok bevonulása Tiranába 1944. november 20-án

1920. február 8-ai hatállyal a lushnjai kongresszus a központi fekvésű Tiranát jelölte ki az ország ideiglenes fővárosául, 1925. december 31-étől pedig az ország állandó fővárosa lett. A lakosság ennek köszönhetően jelentősen megnövekedett: 1910-ben 12 000-en éltek Tiranában, míg 1930-ra a lakosság száma 30 000, 1945-ben pedig 60 000 volt. A város első rendezési tervét 1923-ban Estef Frashëri készítette el, ennek következtében több régi, földszintes épületet leromboltak, s széles sugárutakat nyitottak a helyükön. A második világháborús olasz megszállás során Florestano de Fausto és Armando Brasini olasz építészek rajzolták át a város képét, a kormányzati negyed kialakítása, az egykori királyi palota (ma Brigádok Palotája), a Nemzeti Bank épülete és a városháza tervezése az ő nevükhöz fűződik. A II. világháború végóráiban, 1944. szeptember 15-étől az albán partizánok házról házra harcolva szorították ki Tiranából a megszálló németeket. A gyakorlatilag lerombolt város november 17-én szabadult fel.

Enver Hoxha a lushnjai döntést helybenhagyva Tiranát jelölte ki az ország fővárosául, s folytatta a település fejlesztését. A már előzőleg is jelentős élelmiszeripar mellé több üzemegységet telepített a városba, de számos oktatási és kulturális intézményt is ő hozott létre. Az 1950-es évek erőltetett iparosításának eredményeképp a korábban is számottevő népességnövekedés hatványozódott, 1960-ban már 137 000-en éltek az albán fővárosban.

A rendszerváltó tömegek 1991. február 20-án döntötték le a diktátor Enver Hoxha Szkander bég téri aranyozott szobrát, s a dinamikus népességszaporodás a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején megismétlődött, a jobb élet reményében az ország északi részéből érkező bevándorlók többszörösére duzzasztották Tirana lakosságát.

Lásd még: Tirana polgármestereinek listája

Gazdaság

[szerkesztés]
Városkép

Tirana az ország ipari központja és az ország gazdaságilag leggyorsabban növekvő régiója. A fő ágazatok közül a harmadlagos szektor a legfontosabb, amely a tiranai munkaerő zömét foglalkoztatja.[4]

Jelentős a gép- és műszergyártás, az élelmiszer-, textil-, bőr-, gyógyszer-, üveg-, építő- és cementipar. A Tiranai-medence termékeny földjén főként olajfát és dohányt termesztenek. Az utóbbi időben a főváros kiemelt turisztikai fejlesztések helyszíne is lett, az épületek szépítése mellett számtalan hotel, étterem, kávézó nyílt.

Tirana napjainkban kénytelen szembenézni a túlnépesedés problémájával: a közművek elöregedtek, a víz- és áramellátás akadozik, és a főváros útjain futó napi 300 000-es autóáradat okán a légszennyezettségi adatok is riasztóak. Az Albániában kereskedelmi forgalomba kerülő üzemanyag kén- és ólomtartalma jóval magasabb az európaiénál, ugyanakkor az elmúlt évszázad városépítői nem gondoltak a zöldövezetekkel, s a Tirana melletti Szent Prokop park növényzete nem képes a szennyezett levegő megszűrésére. E gondok megoldása egyelőre várat magára, sőt, mindezek ellenére az építőipar konjunkturális helyzetben van Tiranában, a város peremén gombamód szaporodnak az új építésű városnegyedek.

Közlekedés

[szerkesztés]
A Durrës felé vezető autópálya 2009-ben

A demokratikus fordulat óta sokat fejlődött a város közlekedése, belföldi és nemzetközi szinten egyaránt. 2000 óta autópálya köti össze a fővárost Durrësszal.

A helyi tömegközlekedést buszok és iránytaxik oldják meg. Rendszeres buszjáratok közlekednek az ország valamennyi részébe, valamint Görögországba, Macedóniába és Kosovóba.

A vasúti közlekedés helyzete továbbra is mostoha: a fővárost csak Durrësszal, az északi Shkodrával és Elbasanon keresztül a délkeleti Pogradeccel köti össze a Hoxha-korszakból megörökölt vasútvonal.

A Tiranától 25 kilométernyire lévő rinasi repülőtérre (újabb nevén Teréz anya repülőtéren) a hazai Albanian Airlines és Ada Air mellett olasz, brit, osztrák, magyar, szlovén, szerb, görög, bolgár és török légitársaságok is szállítanak utasokat.

Kultúra

[szerkesztés]
Edi Rama polgármester akciója: tarkára festett tiranai épület

Tirana hagyományosan muzulmán település, de 1920-as fővárossá válását követően más felekezetek tagjai is nagy számban telepedtek le. Tiranában számottevő cigány kisebbség él, többnyire a társadalom peremén: koldulásból, nemesfém- és alumíniumgyűjtésből igyekeznek fenntartani magukat.

A főváros ad otthont Albánia első, 1957-ben alapított felsőoktatási intézményének, a Tiranai Egyetemnek, de van a városban jogi és agrárképzés, képzőművészeti és katonai akadémia. 2002-ben megnyitotta kapuit az első (angol tanítási nyelvű) magánegyetem, a University of New York Tirana is. A város ad otthont az ország majd minden politikai-közigazgatási, tudomány- és kultúraszervező intézményének: itt van a Nemzetgyűlés, a Legfelsőbb Bíróság, az Albán Tudományos Akadémia (1972) és kutatóintézetei, a Nemzeti Könyvtár (1922), a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palotája. Az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott, piramisszerű épület ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. A főváros jelentősebb közgyűjteményei a Nemzeti Történeti Múzeum (1981), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria. 2003 óta minden év novemberében megrendezik a Tiranai Nemzetközi Filmfesztivált. A város labdarúgócsapata az SK Tirana.

A város hangulata részben keleties, részben olaszos, de a leginkább mégis Enver Hoxha kommunista Albániája határozza meg a városképet. A 2000 óta a polgármesteri tisztséget betöltő Edi Rama sajátos akció keretében dobta fel a várost: a szlamosodó, lepusztult blokkokat élénk színűekre festette át.

Vallás

[szerkesztés]

2011-es statisztika alapján a lakosság közel 56%-a volt muszlim, 29%-a vallástalan vagy nem nyilatkozott e téren, kb. 6,4% ortodox, 5,4% katolikus és 3,4% bektási.[5]

Látnivalók

[szerkesztés]
Az Et’hem Bey-mecset az Óratoronnyal

Tirana az építészeti stílusok keverékének ad otthont, amelyek tükrözik történelmének meghatározó korszakait. A város jelenlegi megjelenését jelentősen alakította két totalitárius rezsim; a második világháború alatt Benito Mussolini fasiszta rezsimje és az azt követő időszakban Enver Hoxha rezsimje. A 21. században Tirana modern várossá változott, nagy tömbházakkal, modern új épületekkel, új bevásárlóközpontokkal és sok zöld területtel.

Szkander bég tér

[szerkesztés]

A fiatal főváros legtöbb látnivalója a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu) köré csoportosul, gyalogosan is könnyűszerrel bejárható.

Az 17891821 között épült Et’hem Bey-mecset (Xhamia e Et’hem Beut) mellett érdemes megtekinteni a közeli, 18211830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), az 1820-ban épült Kapllan pasa türbét, valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968).

A teret emellett kormányzati épületek övezik, valamint a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum 1981-ben készült szocialista-realista mozaikos homlokzatával.

A Szkander bég tér panorámaképe
A Szkander bég tér panorámaképe
A Szkander bég tér egy másik nézetből
A Szkander bég tér egy másik nézetből

Belső városterület

[szerkesztés]
A Rinia Park és környéke; közepén balról a Taiwani Center
A tiranai piramis
Adem Toptani háza a belvárosban. Az 1920-as években az amerikai követség otthona volt, ma lokali Sarajetnek hívják.

A központi elhelyezkedésű Rinia parkot (Parku Rinia) a kommunista rezsim alatt építették. A Taiwani Center a park fő építménye, ahol kávézók, étterem és az alagsorban egy bowlingpálya található.

A központ déli szélén található tiranai piramis (Piramida) 1988-ban Enver Hoxha Múzeum néven nyílt meg, Enver Hoxha örökségét bemutató múzeumként, majd a kommunizmus összeomlását követően 1991-ben konferenciaközponttá vált. Amikor megépítették, a piramis alakú építményt az ország legdrágább egyedi építményének tartották.[6][7] Időnként "Enver Hoxha mauzóleumnak" is nevezték, bár soha nem ez volt a rendeltetése.

A város belső területén található az egykori vár csekély romja.

A központon kívül eső részeken megtekintésre ajánlható még a 18–19. századi kőhidacska, a Tímárok hídja.

A városközponttól nyugatra érdemes megnézni a római kori villa mozaikpadlós maradványát (→ tiranai mozaik).

Múzeumok, galériák

[szerkesztés]

Tirana, mint az ország egyik kulturális központja, számos múzeumnak ad otthont.

A Nemzeti Történeti Múzeum (Muzeu Historik Kombëtar) a Szkander bég téren található és a legreprezentatívabb városi múzeum.[8]

A Bunk'art Múzeum két földalatti bunkert foglal magába, amelyet Enver Hoxha rendszere alatt építettek.

A Titkos Megfigyelés Múzeuma (Muzeu i Përgjimeve të Sigurimit të Shtetit) 2017-ben nyitott meg abban az épületben, amely a kommunista korszakban az állambiztonság központjaként szolgált.

1948-ban alapított, Teréz anya téren található Nemzeti Régészeti Múzeum (Muzeu Arkeologjik Kombëtar), kiállítása az őskortól az ókoron és a középkoron át a 20. századig terjed, áttekintést nyújtva az ország történelmi sokszínűségéről.

A Nemzeti Művészeti Galéria (Galeria Kombëtare e Arteve) a város legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, ahol a régió egyik legnagyobb festménygyűjteménye található.

Nagy Park

[szerkesztés]

Tirana legfontosabb zöldterülete a város déli részén lévő Nagy Park (Parku i Madh i Tiranës). A parkban egy mesterséges tó, több játszótér és sportlétesítmény, valamint számos látnivaló található, például a Szent Prokopiusz-templom, az Elnöki palota, a Tiranai Botanikus Kert és a Tiranai Állatkert.

Keresztény templomok

[szerkesztés]

Tirana keresztény templomai közül említésre méltó az ortodox Szent Prokopiusz-templom (1780), valamint a Ferenc József építtette katolikus Szűz Mária-templom (1865). 2001-ben épült fel a római katolikus Szent Pál-főszékesegyház(wd), Albánia legnagyobb temploma.

A városon kívül

[szerkesztés]

A várostól délkeletre, a szomszédos településen található Petrelë vára (Kalaja e Petrelës), amelynek története I. Iusztinianosz bizánci császár idejéig nyúlik vissza.

Testvérvárosok és partnervárosok

[szerkesztés]

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Partnervárosok

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.instat.gov.al/media/3069/11__tirane.pdf
  2. World map of Köppen – Geiger Climate Classification. koeppen-geiger.vu-wien.ac.at, 2006. április 1. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
  3. Országos Meteorológiai Szolgálat - A Föld éghajlatának osztályozása Köppen szerint
  4. 50,7 % of Albanian Employees Work in Agriculture • agroweb.org. web.archive.org, 2017. június 25. [2017. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
  5. Instat - Web Atlas. web.archive.org, 2019. január 22. [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
  6. Janine Schueller: The Pyramid | Sights | Tirana. Inyourpocket.com , 2014. november 23. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  7. Pyramid in Tirana, Albania. Lonely Planet. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  8. Bashkia Tiranë - National Historical Museum. web.archive.org, 2020. július 18. [2020. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Tirana
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirana témájú médiaállományokat.